csak egy blog

Rühellem ezt a napot. Mindig is utáltam. A virágárusok, ajándékboltosok ünnepének tartottam. A sok hülye emberen, aki hisz benne, és komolyan veszi, mindig nevetnem kell. Sajnálom, ez van. Mert.. mit is ünneplünk egészen pontosan? Azt, hogy együtt vagyunk? Nahát. Azt megünneplem minden hónapban :) Vagy azt, hogy szeretjük egymást? Azt kifejezem mindennap. Ez a véleményem soha nem fog megváltozni :D (pedig most lenne kivel ünnepelnem). Ez a nap teljesen felesleges. (Mellesleg tudtátok, hogy ugyanezen a napon, Bálint-nap alkalmából ültetik rá a tyúkokat a tojásokra, hogy kikeltsék őket? Nos. Még ennek is több értelme van [nem mellesleg pedig hagyománya], mint a valentin napnak -.-)
De egyébként szinte egész nap fel sem tűnt ez a valentinnapi őrület. Sem az utcán reggel, sem a suliban, szinte sehol. Aztán mentem délután a városban, és mindenhol azt láttam, hogy tömegszámra fiúk-lányok.. kezükben 1-1 szál rózsával. Hát jó. Úgy néztem rájuk, hogy: 'nála is rózsa, ő is vett, ez is hülye, az is hülye, nálad is? mily meglepő, uncsi, uncsi, uncsi.' :'D Azután. Hazafelé jöttem, a buszra pedig felszállt egy olyan 40-50év körüli férfi, kezében egy szál becsomagolt virággal. Elém ült le. Én pedig elgondolkoztam, és arra jutottam, hogy.. Ő más, mint a többi fiatal, akiket napközben láttam. Ő talán már nem tudja kifejezni nap, mint nap a feleségének, hogy szereti. Mindketten egész nap dolgoznak, lehet gyerekeik vannak, nem járnak el együtt már sehova, mert nincs rá idejük. Ebbe belegondolva arra jutottam, hogy igen. A Valentin-nap Nekik igazán ünnep :) Egy nap az évben, amikor kicsit magukkal foglalkozhatnak. Úgy, mint régebben.

Szóval ezeknek a házaspároknak, hosszú évek óta együttélő, sokmindent átélt pároknak szeretnék igazán kellemes és boldog Valentin-napot kívánni :) Másnak pedig nem, hiszen ha minden rendben van egy kapcsolatban, akkor számukra minden nap valentin nap :) Ennyit akartam mondani.

(Mindezen vélemények és valentinnap-ellenes megjegyzések ellenére köszönöm szépen Neked.♥, hogy elvittél ma moziba, még ha pont a fent említett dolgok miatt először elég erősen tiltakoztam is :D:))

Olyan furcsa volt ez a hét. Rossznak kellett volna lennie (vagyis hát unalmasnak és stb.), hiányoznia kellett volna valaminek (vagy valakinek) belőle; de nem ez volt. Elvoltam, volt időm mindenre, délutánonként volt egy csomó szabad órám. Hétvégén sem mentem semerre, csak itthon voltam, főztem, számítógépeztem. És mégis jó volt. 
Elég furcsa gondolatok jutottak a héten eszembe, sokat agyaltam pár dolgon egy személlyel kapcsolatban. Volt, hogy sírtam, de biztos vagyok benne, hogy titokban tartom, amit érzek/gondolok. Főleg előtte. Nem szeretnék megbántani senkit. Főleg őt nem. Hiszen ő nem tehet semmiről...

- Mit csinál a pocok a laptopján?
- Pockul.

Hahahaa. Napi agyfárasztós Niki poén. 
De csak mert a pockul olyan cuki szóó:D Terjeszteni kell!

Olyan hülye érzésem van. Olyan... agkjgsjdgsukgfejksdbcfjksdé

Ezt most nem érti senki, de nem is az a lényeg. Csak.. csak nem tudom.
Értelmes bejegyzés lett :/
Bárcsak egy másik emberben is lenne csak egy PICIVEL több értelem. hajaj

1hónap.♥ :)
Igen, nem sok de. Nekem az első olyan 1hónap, aminek örültem és teljes boldogsággal éltem meg :) és az ajándék, amit adott :3 istenem. annyira édes vagy, nagyon-nagyon szeretlek.♥♥ ^^

Nem hiszem, hogy igaz lenne, de attól még aranyos :D

Nyitottam egy másik blogot, ahová már fel is tettem azokat a recepteket, amiket már legalább egyszer kipróbáltam :) Így volt, ami megmaradt az alaprecepthez képest, és volt, amit kicsit átalakítgattam bennük. Mindenesetre ezentúl mindig újabb és újabb receptet fogok rá feldobni, és remélem el fogjá(to)k olvasni :D

http://recipes.blogger.hu/

Legújabb szerzeményeim




(a nyaklánc ezüst színű:D)


Mellesleg arra gondoltam, hogy kéne vezetnem valahol egy receptkönyvet. Ugyanis elkezdtem sütni, főzni. Minden héten csinálok valami finomat, valami újat. Eddig még nem volt panasz :D Most vasárnap tavaszi tekercset fogok. Már alig várom ^^ Pénteken megyünk, és megveszem a hozzávalókat! Háziasodom!

A hétfőt leszámítva ezen a héten itthon voltam. Kedden voltam orvosnál, és kiírt egész hétre. Nagyszerű. Igazából csak egy angol témazáróról, és egy földrajz szintfelmérőről maradtam le, ami lényegesebb. Meg persze a félévi értesítőmről, de azt nagyjából úgyis tudom (4.42 az átlagom, ha minden igaz :)). Iszonyatosan köhögök, alig tudok tőle aludni. Az orrfújásról nem is beszélve, meg hogy néha nem kapok levegőt.. bár már azért gyógyulgatok, hála az undorító ízű gyógyszereknek. Egész héten feküdtem, filmeztem, aludtam, ettem. Nagyjából így néztek ki a napjaim. Aztán tegnap meglátogatott a barátom, és itt volt pár órát (mivel a héten nem tudtunk találkozni, még a hétvégén sem, mert náluk van valami rokonuk Amerikából). Úgy örültem, hogy lejött picit, különben úgyis egyedül lettem volna megint. Köszönöm, szeretlek nagyon :)♥ 
Ma reggel úgy keltem fel, hogy kezdek jobban lenni, bár még azért elég szar hangom van, és még mindig köhögök, de legalább már nem fáj annyira a torkom. Délelőtt elmentünk ágyat venni nekem :) Végre. Ezt a napot is megéltem :D Új ágy. Nekem?! Eddig csak az a 90cm széles kis izé volt, ami már vagy négyszer leszakadt, mióta megvan :D Az én súlyomhoz hozzászokott (kivéve, mikor egyszer ráálltam), de mást nem igazán bírt el magán... Ettől függetlenül kényelmes volt (habár a szivacsot benne ideje lett volna kicserélni már), de így ez a probléma is megoldódott :) Szóval visszatérve. Egy sarokkanapét kaptam, amit ha kinyitunk összesen 140cm széles. Szóval ezen már azt hiszem nem lesz gond elférni akár 2 embernek sem :D Mellesleg nagyon jól néz ki, van hozzá ajándék 3óriási párna, ágyneműtartó. Minden, ami csak kell :D Köszönöm anyu és apu! *-*

Mellesleg. Ma, amikor mentünk ágyat venni, az autóban én szokásomhoz híven zenét hallgattam, és néztem ki a fejemből (meg az ablakon), és elgondolkoztam egy picit. Arra jutottam, hogy mennyi ember nemhogy eltűnt, kicserélődött az életemben.! Egy ember, akivel néha összefutok az utcán. Egy barát, akivel bár nem találkozom sokat - mert messze lakik -, de szinte mindennap beszélek. Egy fiú, akivel sokat tudok msn-en beszélgetni. Vagy a fiú, aki a barátom. Nagyon kevés az a pár ember, akivel olyan maradt a kapcsolatom, mint régen. Régen kevesebb ember volt nekem, de velük nagyon szoros volt a barátságom. Most többen vannak, de több a 'haver' (csak nem szeretem használni ezt a szót), mint az igaz barát. Na mindegy, erről lehetne még filozofálgatni, de nem fogok :D