Olyan furcsa volt ez a hét. Rossznak kellett volna lennie (vagyis hát unalmasnak és stb.), hiányoznia kellett volna valaminek (vagy valakinek) belőle; de nem ez volt. Elvoltam, volt időm mindenre, délutánonként volt egy csomó szabad órám. Hétvégén sem mentem semerre, csak itthon voltam, főztem, számítógépeztem. És mégis jó volt. 
Elég furcsa gondolatok jutottak a héten eszembe, sokat agyaltam pár dolgon egy személlyel kapcsolatban. Volt, hogy sírtam, de biztos vagyok benne, hogy titokban tartom, amit érzek/gondolok. Főleg előtte. Nem szeretnék megbántani senkit. Főleg őt nem. Hiszen ő nem tehet semmiről...